Üdv mindenkinek.

Nekikezdek a harmadik, remélhetőleg remekbe szabott, és lebilincselő bejegyzésemnek.

Vasárnapot írunk, ami annyit tesz, hogy ma nem kell dolgozni. Ez lefordítva nálam annyit jelent, hogy a reggeli vitaminjaimat már sörrel veszem be. Kell egy kis lendület a naphoz. No azért nincs ez mindig így, de valahogy a mai napot kedvem volt egy jó búzával indítani..

Egy órát vesztettünk, amit egyetlen egy dolog tud kamillázni nálam, az pedig a következő:

-Gyerekek, tegnap kettesem volt a francia lottón.

8 egész eurót nyertem. Nem semmi, ebből jövőhéten már 4 szelvényt vehetek. Ha paraszt logikával számolunk, nekem pedig az van, akkor jövőheten már 8 találatom lesz. Már csak annak drukkolok, hogy ebből 5 egy helyen legyen. Ha így lesz, platina karókat rakunk, majd a szőlőbe, és az új traktorunkra rendelek metálfényezést is. És talán meg tudom rendelni majd a neten kinézett „Savallo” gumicsizmát. Ami ugye közelebbről vizsgálva nem egy olasz designer által tervezett divatcsizma, egyszerűen csak a Saválló jelzésről koptak le róla az ékezetek.

Azt hiszem lenne még pár baromság, amit nélkülözhetetlennek tartanék, amint megnyerem az eurómilliókat, de ezt most hagyjuk.

Térjünk vissza frankofóniába, biztos mindenki arra kíváncsi mik történnek velem a hétköznapokban.

Szerencsére van módom edzeni. Hétköznap kétszer is bemegyünk Epernay-be, a legközelebbi városba, és ott egy fitnesz terembe emelgetjük a súlyokat. Jót tesz nekem, és végre nem kell 20 kilós kövekkel bíbelődnöm, mint anno Sancerre-ben. Na de annak is meg volt a maga bája.

Itt a csigaevőknél nagyon nyugatiasan kondizgatnak az emberek. Kell venned egy belépőkártyát, amivel éjjel nappal bemehetsz a terembe, csak le kell húznod az ajtó előtt egyszer mielőtt belépsz.

Se recepciós, se személyzet. Néha ott egy csajszi, aki segít ha valaki beszorul a mellgépbe, de ennyi.

Képzelem mi lenne otthon. Kolompár Marlondbrandó és csapata a helyi Supershop kártyát megspékelve nyolcadmagukkal törnének be minden este, és szúrós szemmel néznének minden további vendéget, aki a „gépük” közelébe megy. Talán nem is éreznék jól magukat, mert nem Sterbinszky üvölt a hangfalakból, sőt még csak óriás tükrök sincsenek, ahol a garbóra kitett fukszaikat csodálhatnák, vagy éppen befeszített bicepszeiket nézegethetnék, ami mellesleg úgy néz ki, mint egy teleszart zokni.

Itt az edzés végén bárki kávét, teát készíthet magának, tiszta kulturált az egész. Szinte mindegyik futó, vagy tekerő gép előtt mini LCD tv-n nézheted éppen, hogy melyik pillanatban robban fel a Fukoshimai hőerőmű hatodik blokkja.

Két számomra is értékelhető dolog van. Az egyik egy nyugiszoba, ahol csendes zene szól, a padlón puha szőnyegek, a falon pedig 4 LCD tv-ről szólnak a javasolt tornamutatványok. Jómagam itt nyújtani szoktam, ami egyre jobban megy. Mire visszamegyek, a tavaszi spárgát, már nem csak főzni fogom a vendégeknek, hanem egy Prince szám dúdolása közben be is mutatom nekik.

Van ilyen nyújtópad is, ami még tetszik. Ezt úgy képzeljétek el, mint anno a Van Dame filmekben, mikor kötéllel nyújtották a pancser lábát, hogy tökéletes legyen a forgórúgása. Na én is be szoktam ezen állítani magamnak 2 perceket. Jó kis gyakorlat, picit mazo, de hát még idén szeretném eljátszani a fekete hattyút, úgyhogy valamit valamiért. Csak a nagy nyújtások, spárgák végzésével, nehogy a Hattyú helyett inkább a Diótörőre legyek alkalmasabb a végén.

A tánc már nagyon hiányzik. Folyton nézegetem a jobbnál jobb videókat a neten, és csüggedek, amikor valami menő programot talál ki már megint a stúdió. Tegnap be is sokaltam, úgyhogy az emeleten félretoltam mindent és nekiálltam bugizni. Kemény lehetett, aki nézte. A neten található House elemekkel kezdtem. Teljesen rutintalanul a forgásokkal akartam bemelegíteni, aminek az eredménye rögtön egy fél órás kényszerpihenő lett, mert úgy megfájdult a fejem az 5. tripla forgás után, hogy muszáj volt leülnöm, mert úgy szédültem, mint kezdő buzi a gőzben.

Kis kitérő után újra nekiálltam, és fel is vettem magam mint a nagyok. Majd miután visszanéztem annyira tetszettem magamnak, hogy a végén annyi videót csináltam, hogy egy egész estét betöltő filmet össze lehetne vágni belőle. A forgás meg már annyira ment a végén, hogy a kivitelezés közben érzett gravitációs nyomás miatt elneveztem Step Up 3G-nek.

Egy kis csemegét küldök, hogy nagyjából ti is lássátok lelki szemeitek előtt a Rural Dance-emet:

https://www.youtube.com/watch?v=997gTM0Repo

A mai napot ezzel a levéllel kezdtem, aztán lassan itt is az ebéd, majd délután megnézzük Flavien legújabb hóbortját. Vásárolt nemrégiben egy világháborús Jeep-et. Éppen felújítás alatt van, és átnézünk a garázsba, megsimogatni egy kicsit. Én is várom már, mert szeretem nagyon a veterán autókat.

Písz mindenkinek! Csók a családnak!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.