Üdvözlök mindenkit a Sancerre klub virtuális színpadán. A ma este házigazdája Hernyák Tomi, aki már több mint 2 hete birkózik a francia életstílussal és próbálja az itteniekkel megismeretni, hogy van élet Tokajon túl! Döljenek hátra, de csak annyira, hogy még lehessen látni a sorokat,( aki söröket olvasott már rosszul ül).

Azonnal durrannak a poén petárdák Sancerre szépfiújának szórakoztató szeretet szorbetjéből.

Ám addig is tekintsünk meg egy két rövid hírdetést a jobbikakból:

https://www.youtube.com/watch?v=R8cTcfSooc0

https://www.youtube.com/watch?v=y1GYRTwFbS0&feature=related

No hát akkor köszöntöm önöket, és nagyon örülök, hogy ennyien olvassák nap, mint nap a blogomat. Igazán megtisztelő érzés, még akkor is, ha tudom, hogy a napi 30-40 letöltés közül 35 az édesanyámat illeti. A maradék 5 pedig az általam majdnem azonos oldal címet viseló amerikai meleg blog-ról keveredtek ide, ahol a kiss the chef teljesen más értelmet nyer...

kanyarodjunk vissza az itt tartózkodásomra, hiszen mégiscsak erről kell, hogy szóljon ez az oldal. nos, több mint 2 hete vendégeskedem már, és úgy érzem egyre jobban kezdek alkalmazkodni a család hétköznapjaihoz. Pontosan tudom már ki előtt érdemes Wc-re menni még kora reggel, és ki után nem szanad még csak megközelíteni sem a toilett folyósóját. ezek fontos dolgok.

tényleg, biztosan mindenki volt már úgy, hogy bement egy idegen lakásban a "mosdóhelységbe" (bár a legtöbben ugye nem mosdani szeretnének, amikor kérdik, hol a mosdó? nekik ezt kellene válaszolni a mosdó a jobbra a második, de a fosdó az rögtön balra az első!) Szóval én rögtön balra az elsőre igyekeztem aznap reggel, mikor arra lettem figyelmes, miután megraktam a kis fészkemet a csodaszép virágmintás papírból, hogy elképesztő nagy a csend. Ugyen mindenki átérzi milyen érzés ez. Ilyenkor tudja az ember, hogy tennie kéne valamit, de baj lesz, ha az hangosabb a kelleténél. Próbálja ilyenkor terelni a figyelmet mindenki, de ha kívül csend van, akkor minden értelmét veszti. A rutinosabbak még előtte felkapcsolják a TV-t rádiót, én sajnos kezdetben nem így tettem.

Na és akkor jön az agonizálás: merjem, ne merjem? mi a jobb, ha egy nagy lendülettel vagyok túl rajta, vagy engedjem apránként, hosszan útjának az előző nap vívmányait?

A kérdésekkel egyre izgatottabbá, és kényelmetlenebbé válik a szitu, mígnem a szomszéd szobából hallatszódó halk sóhaj ráteszi a pontot a mondatunk végére: úgyis mindegy! ha a szomszédból még a légy hangja is áthallatszik, ne gondoljuk, hogy a reggeliző asztalnál bájosan lakmározó család elereszti a füle mellett az űrgyűrűfüttyünket. Amatőrök, naív kísérletezőkedvüek próbálkozhatnak némi köhintéssel, de mindhiába. Azzal maximum csak azt érjük el, hogy a reggeliző család számára a hasmenésünkön túl még a tüszös mandulagyulladásunk is világossá válik. (a -milyen csúnyán köhög ez a fiú!-ra ez a válasz érkezik: nem köhög!)

No miután megtörtént a kitörés, és a vulkáni hamu is némiképp lecsendesült, kezdhetjük törhetni a fejünket a kimenetelen. Valami hasonló érzést élhetnek át a színművészek premier előtt, amikor a színparda lépnek. Szinte nem mersz kimenni. Aztán veszel egy nagy lélegzetet (amit később belátsz, hogy jobb lett volna kint venni), és kilépsz a világot jelentő deszkákra.

A reggeliző asztalnál már nem találsz senkit, csak a félbehagyott Nutellás kenyereket. És nincs kérdésed, csak szeretnéd, hogy mielőbb feledésbe merüljön az eset.

Szóval ezek a kezdeti nehézségek már nem a hétköznapom részei. Pontosan tudom mit hogyan lehet kiküszöbölni, és a kis család is egyre jobban befogad. Persze én is egyre jobban kinyílok. Ez még nem jelenti azt, hogy a toilett előtt szólok nekik, hogy halkítsák le a TV-t mert el fogom nekik fingani a Marseilles-t. (több szólamban)

de már tartunk ahol tartunk.

A hétvégém szuperül telt, mondhatni. Nem kirándultam túlzottan messzire sehová, maradtam kb 20-30 km-es körzetben, és próbáltam a helyi nevezetességekkel betelni. Ami nem is olyan könnyű, mint az ember gondolná. Annyi itt a kastély, mint otthon a lepusztult tsz. A legtöbb magánkézben, és mondanom sem kell gyönyörű állapotban. Otthon persze szegény árva gyermekek, meg retardált istenfiák lakják, akik néha szerintem a sötét szobák, hideg falak, nyikorgó ajtók miatt további depresszióba esnek, és esélyük sincs a felépülésre. Ez a tipikus eset, amikor bekerülsz egy diliházba, és próbálsz mentegetőzni, hogy te nem vagy beteg, az ápolók meg csak: -tudjuk, tudjuk! (de már néznek is egymásra, miközben az egyik lefog a másik meg leerőszakol a torkodon 13 kapszulát, melynek a felére azonnal rászoksz, és bekattansz tőle, és nincs menekvés). Hasonlóan működhet a Hit gyülekezete, meg az AloeVera-NuSkin kettős.

A kastélyok pazarok, ámulatbaejtőek, lehengerlőek, elképesztőek, irígylésre méltóak, és befejeztem. A képek majd magukról árulkodnak. Annyit tudok, hogy építési engedély ide vagy oda már egy hete azon töröm a fejem hány torony is legyen majd az én saját kis Etyek-menti kastélyomban. Besza-behu milyenek vannak itt, és halál természetesen lakják. Halál természetesen fogom én is megépíteni a sajátomat, csak még arra nem jöttem rá kivel kell összefeküdnöm az építési engedélyért az önkormányzati hivatalba. (mindenkinek ajánlom 2:07-kor a kedvenc részem)

Szerencsére Etyeken többen is vannak akik ezt tudják, szóval ezzel nem lesz gond.

Magyarország mint tudjuk a lehetőségek hazája, mert hol lenne még ennyi lehetőség bugázni, mint nálunk. Minden becsületes, adófizető bodzaszedő állampolgár tudja ezt Enyingen is például.

A mai nap 2 különböző bolhapiacon is jártam, melyek nagyon viccesek, és hangulatosak is egyben. Viccesek, mert az ember itt aztán mindennel találkozhat, mindent megvehet magának akár utólag, ami a gyerekkorából kimaradt. Mivel nekem ugyebár nincs ilyen, ezért többnyire vásárlásaim a konyhára, étteremberendezési tárgyakra "korlátozódnak", melyekből itt Loir-t lehetnek fakasztani, és melyek természetesen csodálatosak sokszor érdekesek a számomra. Rézedény készletek, ezüstkanalak, vázák, poharak, tányérok. És az árak ez esetben tényleg a földön járnak. Ma vettem egy újabb réz permetezőt mindössze 10 euróért. nagyon jó vétel volt.

Napközben még egy mondatba sűrítve: sütöttem csigát, vezettem egy cabriot, napoztam, fürödtem, és még a körmömet is levágtam. menő mi?

nem maradt más hátra minthogy megköszönjem a mai figyelmet, s elköszönjek, mert így is néhányan túl hosszúnak találjátok a soraimat :) Szép estét mindenkinek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.