Akkor magamat megerőszakolva nekikezdek második bejegyzésemnek. Valahogy sokkal nehezebben veszem mostanság rá magam, hogy megosszam veletek az itt történteket. Napközben sokszor eszembe jut pár sztori, de estére fáradtan már nem megy mindig a fogalmazás.

Eltelt egy hét mióta itt vagyok. Gondoltam, hogy gyorsan fog telni az idő, úgyhogy már meg sem lepődök ezen. Annyi minden terv fogalmazódik meg bennem nap közben, hogy nem is nagyon bánom ezt. valamennyire már várom, hogy hazajussak és nekikezdhessek a jobbnál jobb ötleteim megvalósításainak.

A napjaim remekül telnek. Azt csinálom amit a legjobban szeretek.

Egész nap a szőlőben vagyunk. Egy régebbi ültetvény támrendszerét újítjuk fel. Ami először a karók kihúzogatásával jár, majd az újak leverésével. Húzogatás, veregetés... otthon is csinálom, nade nem egész nap... Ma délután például két órán keresztül csak a fémhuzalokat húztam be mindegyik soron. A legtöbb ember negyed óra múlva feladta volna, mert megöli az unalom. De én egy percig sem unatkozom. Folyamatosan jár az agyam. Méghozzá azon, hogy az itt látottakat, tapasztaltakat, hogyan tudnám kamatoztatni otthon. Rengeteg szuper ötletem van már. Mind mind megvalósítható. Nagyon örülök ennek az útnak. A tavalyi is sokat jelentett nekem szakmailag, de ezzel az egy hónappal még teljesebb a kép, ami a francia szőlőtermesztést illeti. Nagy változásokon megy majd át a Birtok 3 éven belül, és az új telepítések is teljesen új szellemben születnek majd meg. Etyeknek még nagyon új lesz a dolog. Sokan nem fogják érteni, nem fogják tudni befogadni, sokan pedig idővel lehet, hogy követik majd. Egy biztos, az itteni minőség igazolja az elképzeléseimet. Megalkuvás nélkül fogunk a jövőben pontosan úgy szőlészkedni, mint ahogyan azt itt is teszik.

Champagne... Skacok, nem tudjátok elképzelni milyen mítosz, milyen fenséges pompa övezi ezt az italt. Amit itt és az egész világon kerítenek köré, az nem semmi. A buborékok szinte már egybeforrtak a szőke hosszú combú nők képével, az Aston Martin krémszínű bőrülésével, a párizsi aranyifjak világi életével... Másképp, más környezetben nem is szabadna fogyasztani.

Hozzáteszem, egy tutajos hosszú combú szőkével, még Mucsaröcsögén a gabonasiló mögött egy Lada hátsóülésén is szívesen kortyolgatnám...

Talán lesz még ilyen alkalom.

A szőlő és annak művelése egyébként nagyon durván formálja az embert. Megbabonáz. Aki nem esett ebbe a szerelembe, az talán be sem tudja fogadni amit most írok. A szőlő éretté tesz. :)

Tudatja veled, hogy az idő múlik. A fiatalság múlandó. Hétköznapokon talán eszedbe sem jut, hogy mire lesz időd az életedben. Amikor a szőlőben tervezgetsz hatványozottan gondolsz rá. A szőlőn ha alakítani akarsz, kell várnod 2-3 évet. Nem olyan mint egy sütemény recept, amit még aznap újra süthetsz, ha elrontottad. Amikor tervezel 10 években kell tervezned. Ma az egyik számolgatásnál ott tartottam, hogy:....és akkor én már 35 éves leszek, aztán amikor meg amikor … lesz akkor már 45. Kemény belegondolni, kimondani. És kemény lesz megélni. Visszaemlékeztem milyen voltam 10 évvel ezelőtt, és mi minden változott, majd belegondoltam mi minden fog változni a következő 10 év alatt. Nagyon jó játék volt, mindenkinek ajánlom, hogy szánjon rá 10 percet.

Vissza a szőlőhöz:

Kiismerni egy élet is kevés. Itt a franciáknál ötödik, hatodik, tizenhatodik generációk váltják egymást. Az előnyüket nehéz lesz ledolgoznunk. És talán nem is erre kell koncentrálnunk. Viszont mégiscsak elképesztő, hogy egy fiúgyermek itt Champagne-ban egy olyan vállalkozást vehet át, amiben az ükapja is dolgozott, és az ő tapasztalatait kell csak továbbgondolni. A hagyományt nem kérdőjelezik meg, hiszen itt az elmúlt több száz évben mindig a legnagyobb minőség volt a cél, sosem a mennyiség. Nagyon komoly ebbe belegondolni. Magyarországon most váltjuk a második generációt. Kommunikálhat bárki bármit, én csak megmosolygom amikor azt látom, hogy 1700-as évek óta borászkodik a család.... ugyanmár. A jelen helyzetben is a legtöbb szőlőtermesztő zsákutcában van. Szemfényvesztő borászokkal van tele a piac. Marketinggel egyenlőre mindent el lehet adni otthon. Persze minőségi, fizetőképes fogyasztóra is nagyobb igény lenne. Bízom benne, hogy idővel kialakul egy ilyen réteg, a sok szemfényvesztő pedig a hosszú évek alatt majd lemorzsolódik, és tényleg csak az értékek maradnak meg ebben a szakmában. Nagyon bízom benne, és remélem nem túl naívan.

Talán nem is szabadna foglalkoznunk a szemfényvesztőkkel. Lehet mindig is voltak és lesznek. Saját magukat becsapva ámítják a népet. Betegség szinten. Elég talán ha a saját munkánkra koncentrálunk, méghozzá maximálisan, és az hozza majd el számunkra a várt eredményt.

Magyarország legjobb pezsgője.... csak ezt ígérhetem. 2 év és kóstolhatjátok is...

Hosszú combúak talán valamivel előbb is, a gabonasiló mögött...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.