...de csak mert hétfő pont ünnep volt. minden szempontból. túlságosan is odatettük a pontot az I-re, és hát ha bárkinek is javasolhatom, ha hosszú útra indul és egyedül vág neki a kilómétereknek, akkor szolidan csapjon a lovak közé az utazás előtti napon.

Merthogy az 1600 kilómétert félig kipihenten, csak félig pöpec levezetni. ó de ki emlékszik már erre. a lényeg, hogy egyben, egészségben, szerencsésen megérkeztem, mintegy másfél nap alatt.

A fogadócsalád kedvesen fogadott, megmutatták a szobámat, majd miután kipakoltam a csomagjaimat körbevezettek a területeiken.

persze én csak ámultam bámultam, próbáltam befogadni a sok sok információt, és a táj szépségét, ami igazán magával ragadó. elképzelni el lehet, mint ahogyan én is tettem mikor még otthon voltam, de itt megélni, élőben látni, érezni a hangulatát egészen más. Így aztán meg sem próbálom leírni a környezetet, beszéljenek majd inkább helyettem a képek, melyeket hamarosan fel is töltök ide, na de ne menjünk ennyire előre.

A borászat ahová érkeztem 10 hektáron gazdálkodik, ebből 10 hektár szőlő.... hogy hogy nem egy borvidéken... kizárólag Sauvignon blanc és Pinot noir szőlőfajtákkal foglalkoznak 70 - 30 %-os arányban. 350 hektó bort készítenek átlagosan egy évben, ami közel 40-50 ezer palackot jelent összesen ha jól számolom... (márpedig matekból mindig is jó voltam, amint azt tudjuk)

A falu neve Bué, mely 5 km-re van Sancerre-től. Sancerre a borvidék névadója, egy gyönyörű kis városka, mely egy nagy domb tetején foglal helyet, és a világ egyik legjobb Sauvignon blanc-jai származnak innen. Messzeföldön híres a boráról.

Ez azzal is jár, hogy akinek itt szőlője és abból készült bora van, annak nagyjából garantáltan nem lesznek eladási gondjai a jövőre nézve. Amerika, Belgium, Kina, Németország meg van veszve a Sancerre-i borért. Ami ez esetben szó szerint értendő...

Jól bevált dolog ez mindenhol a világban, hogy ilyen olyan borkereskedők felvállalnak egy neves borvidék noname pincéjét, megalkusznak vele egy kedvező árban. felvásárolják a palackjait, és aztán felfuttatják az adott országban mintha az egyik legjobb francia terroir pincészet bora lenne. Így lesz az itt még 6 euros Sancerri bor 20-30 Euro a polcokon. ...messziről jött ember azt mond amit akar, hogy a közhelyeknél maradjunk.

(Az itt termelő borászok nagyon hasonló címkével jönnek ki a piacra, és nem is annyira az egyediség a legfontosabb szempont náluk a design-t illetően, mintsem a tradíció, és a könnyen beazonosíthatóság. A címkén legnagyobb betűkkel nem a pincészet neve van, hanem a régió, jelen esetben SANCERRe. ez adja el a bort, nincs mese...)

Így van ez annál a borászatnál is, ahol én dolgozom. Nincs is ezzel baj. Illetve az értékveszteség, értékrendveszteség nem a szőlőben és nem a pincében keletkezik, hanem a kereskedelemben, ami nem az én világom, úgyhogy inkább passzolom is a témát.

ami szembetűnik már messziről, az az, hogy mennyire kicsattannak a jóléttől. Egy darabig nem jutsz szóhóz, nem térsz magadhoz, hogy ez most akkor hogy is van, hogy lehet itt kolbászból a kerítés, otthon meg miért nem így van, de a végén rájössz, hogy nem velük van a baj, hanem velünk.

ez itt tök természetes. a helyiek keményen dolgoznak nap mint nap, megbecsülik a munkát, precízen, profin, kitartóan, és jókedvűen dolgoznak, és ez meg is térül nekik minden szempontból.

Jelzem egy nem sokkal nagyobb borászatról beszélünk, mint a miénk, és sorolom a felszereltségüket:

2 db hidas traktor, ezzel végeznek minden permetezést, csonkázást, talán még a szüretet is. természetesen van hozzá minden felszereltség

1 db normál nagy traktor, egy kis fűnyírótraktor, 1 kis lánctalpas traktor

2 targonca, 1 elektromos béka, 1 sima béka (jelzem mi már hosszú ideje spórolunk egy sima békára)

nagy prés, nagy szűrő, nagy palackozógépsor, és címkézőgépsor, és nemhiszedel dobozológép...

van 4 autójuk, márkákat nem sorolom, de a kurvaanyjukat! :)

plusz 3 veterán autó, 5 motor, 1 quad,

jabocsánatkérem van egy halastó.... meg amiről még nem tudok.

minden nap ér meglepetés... pl tegnap előtt megnéztem a mosókonyhát 3 mosógépük van...

ettől függetlenül nem tudok annyira irígy lenni rájuk. nem is cserélnék velük. jó látni, hogy ilyen jól élnek ugyanabból, amit mi otthon csinálunk. csak mi jobban... mármint jobban csináljuk.

Azért ha mást nem is tanulnék, csak a titkukat, amit már egyébként kapisgálok, és otthon ezt a szervezettséget meg tudom valósítani, már nyert ügyünk lesz. Ők sem varázslók, mindenki utánuk csinálhatná ezt Magyarországon is. Hajrá!

Nos első bejegyzésnek kérem legyen elég ennyi, remélem be tudom hozni gyorsan ezt az elszaladt hetet, és aztán már sokkal érdekfeszítőbb történetekbe belekezdeni, mint pusztán a tényekről írni. Ígérem idővel jönnek majd a vicces sztorik is, merthogy már tudnék mesélni párat...

Írjatok, ha valami kimaradt, és kiváncsiak lennétek rá!

Hamarosan folytatom! Addig is béke veletek!

Á bientót! Toma

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.