tegnap a brazil meccs első negyedórájában szólt a "főnök", hogy holnap szállítania kell Párizsba és a környékére és vele kell, hogy menjek, mert annyira meghúzódott a háta, hogy nem tud emelni. Történt ugyanis, hogy vasárnap egy motoros triálversenyen indult. bennem is ugyanúgy felmerült a kérdés, mint bennetek, hogy mi az? Ilyen ide oda ugrálós motorral.

Gondolom az öreg amint megérezte a motorjából kiáramló benzingőzt, hirtelen elfelejtette az elmúlt 30 évet, és a sisak alatt az adrenalintól eltorzult fejjel ugrált az egyik szikláról a másikra, és e közben történhetett a baleset. Legyünk tisztába a korunkkal, ugyebár. Aki nem fiatal, az már öreg. Amelyik kutya nem ugat az meg macska.

Egyébként is annyira nem szeretem amikor meghal valaki 50-60 évesen, és azt mondják: jajj, hát hogy történhetett? hisz olyan fiatal volt! gyerekek, 50-60 évesen minden lehet az ember, csak nem fiatal meg nem fiatalos. Annak a kornak is megvan a maga szépsége, értéke. Olyankor azt kell becsülni, meg élvezni. Nem pedig 50 éves macáknak rózsaszínbe öltözni, meg 50 éves pacákoknak motoros triálozni.

Szóval, amikor hazajött aznap este, azt hittem először, hogy viccel, mert úgy megvolt görnyedve. Ügy járt, mint a szegény öreg bácsik meg nénik, akik előrehajolva járnak limbót az utcán.

Nem viccelt, és szegénynek még mára sem múlt el teljesen, szóval elhívott magával, hogy ne neki kelljen kipakolnia a kartonokat az egyes kereskedőkhöz, vagy üzletekbe. Több szempontból is örültem a hírnek. Először is ez az amit hiányolok az itteni melóból, hogy mondjuk a hét közepén nem törjük meg valami pincemunkával vagy bármi egyébbel a szőlőmunkát. Így a holnapot is jobban várom ezáltal, hogy kicsit másféle munkát csináltam ma.

Párizs külterületére szólt az első kettő utunk, majd Versaille-ba, és legvégül Auxerre-be mentünk, két utolsó valami gyönyörű hely, mondanom sem kell.

Gondolhatjátok, meg aki ismer az tudja, hogy nem kell több negyed óránál, és én már alszom is minden autóban, s miután az öreggel kibeszélgettük magunkat, ami kb 3-4 megnemértett mondatig tart mindig, mély álomba szenderültem, és természetesen úgy úgrottam ki minden megállónál, mint aki épp csak pihentette a szemét. Ismerjük ezt is ugye? Nézed még a tévét, vagy elkapcsolhatok? -Igen, nézem! - Akkor miért van csukva a szemed! -Mert pihentetem! :D

Ahogy ezeket a sorokat gépelem, komolyan felvetődik bennem a kérdés, hogy idén a nyár eső esetén elmarad? Tartanak majd esőnapot télen? Kinézek és nemhogy szemerkél, meg nemhogy nyári zápor... rendesen esik, és ahogy elnézem örülhetek ha holnapra eláll, és valamennyire felszárad. Folyamatosan nézzük az időjárásjelentés (mondjuk egész őszintén, ők hallgatják is, én csak nézem a színes jeleket) és nem látjuk, hogy bármikor is javulna a helyzet. Komolyan aggódom most már a színem miatt. :) mikor fogok így normálisan lebarnulni?

Talán a hétvégén, merthogy valami családi vakációfélére megyek a skacokkal, ha jól goboztam ki, ide most Jean-Jacques az asszonyával nem jön, hanem más rokonnal megyünk és a gyerekeivel. Hogy őszinte legyek azt várom, hogy már pénteken ellógunk a munkából, mert azt hallottam aznap indulunk, csak nem kérdeztem rá, hogy munka előtt, vagy után. ha így van, ebből a hétből már csak 1 nap van hátra, és komolyan mondom berosálok milyen gyorsan telnek a napok! Egy dolog bánt, illetve bosszant, de hogy egészen öszinte legyek bassza a csőrömet, ez az ösztöndíj dolog. Basszus, beígérik az embernek, elhúzzák a mézesmadzagot, ennyi euro annyi euro, erre fedezet arra fedezet, aztán meg ilyen ráérőset játszanak. Szeretném ha rajtam múlna minden egyes hivatalnok fizetésének a jövő havi kijuttatása, aki a programom sikerét szorgalmazza. Lehet, hogy megismernék milyen várni a jussunkat. Merthogy akárhogy is számolom, jövő héten lesz 1 hónapja, hogy kint vagyok és a "beígért" pénznek még se híre se hamva. Tegnap kaptam egy értesítést az EU-tól, hogy befogadták, de ez még csak további kérdéseket vetett fel bennem, majd miután ezeket feltettem a magyar félnek, aki koordinálja az Erasmus programot hazánkban, azt az automata választ kaptam, hogy 23-ig szabin van, azaz urambocsá: házon kívül!

ne lepődjön meg ha majd 4 tesó várja a házon kívül!

Tényleg idegesítő, mert gondoljatok bele, mivan ha már nem lesz a méretemben az a cipő amit Párizsban kinéztem, vagy nem lesz már olyan kerettes Ray Ben szemüveg, ami tetszik. Elképesztően nyomják a vállamat ezek a gondok.

Mekkora fos eddig ez a VB. Legalábbis amit eddig én láttam. Sajnos csak egy elérhető TV-jük van, azon meg ki kell verekednem sokszor a meccseket, mert ezek annyira nem csipizik, csak ha a portugálok játszanak vagy a franciák. Több meccset csak félig néztem végig, mert olyan unalmas volt. Meg belealudtam. többek között az olasz, brazil meccs sem villanyozott fel.

Azt észrevettétek, hogy majdnem minden csapat nagyon menő Adidas, Nike vagy Puma mezben tolja, egyedül a Dél-Korea meg Kína játszik Badibas meg Mike szerelésben? Vicces lehet a mezcserénél...

Sajnálattal láttam, hogy a VB döntő nem otthon fogom kémlelni, de majd úgy tervezem, hogy Maci barátommal közösen, durván besörözve, portugálra isszuk magunkat, és általunk sem ismert népdalokat énekelve meghódítjuk a párizsi éjszakát. A kifordított zsebemből pedig az ösztöndíjam utolsó krajcárjait arra költjük majd, hogy a Moulin Rouge és környékében fellelhető ébenfekete konzumhölgyek arcáról egy egy "őszinte" mosolyt lelopjunk!

A legjobbakat mindenkinek!

Megtalálsz a bárpultnál! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.