Bárhogy is számolom, a holnapi lesz az utolsó napom. Eléggé vicces mégcsak leírni is.
Olyan gyorsan elment ez a két hónap, hogy csak na. Persze azért tartamas volt.
Látszólag tűnik úgy, hogy elrepült, ha visszagondolok rengeteg dolog történt velem.
Dicsekedhetnék a sok felejthetetlen élménnyel, de a legtöbben ezeket már ismeritek.
Olykor nagyon lassan teltek a percek, főleg munka közben tűnt hosszúnak egy egy óra.
Gondolkodni aztán volt időm mindenen, arra nagyon hasznos volt ez a kis kiruccanás.

Sok minden eszembe jutott, próbáltam memorizálni meg jól átrágni a sok új gondolatot.
Zavaros dolgok tisztultak le bennem, sok minden a helyére került, vagy az új helyére.
Üdülésnek is jó volt egyben mert otthon tudtam hagyni sok felelőséget, napi dolgokat.
Lényegében azért mégiscsak kemény munka volt, amit azért többnyire szerettem.
Innentől az elkövetkező egy hét lesz talán a legszórakoztatóbb, legélménydúsabb.
Nagy nehezen jövőhétre megkapom az ösztöndíjamat is, szóval lesz pénzem is végre.
Az biztos, hogy mivel az utolsó héten kapom, a legtöbb vásárolt dolgot hazaviszem.
Piszok jó szalámikat és sonkákat fogok belőle venni, mert kb csak kaját lehet majd.
Olyan pástétomokat melyek otthon nincsenek, így legalább ti is kaptok valamit!
Tiszta jó érzés már arra gondolni, hogy jövőhéten mindenkivel találkozhatok akár.

Zavarodott gondolataim között egy dolog hagyta el a figyelmemet, amit most pótolok.
Sok szeretettel gondolok mindig minden barátomra egyaránt, hiányoztok egytől egyig!
Úgy gondolom ma mégis kitüntetett figyelmet kap valaki. Neki szólnak mai kezdőbetűim!
!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.