...pedig reggel még úgy gondoltam ma nem írok. merthogy az egész estém az elmúlt egy hétben azzal tellik, hogy internetezem. hiába, jelenleg ez az egyetlen kapocs az otthonnal. és mellesleg az a nagy büdös helyzet, hogy nem az élmények fellegvára egy átlagos hétköznap este itt a családnál. róluk még nem nagyon esett szó, így most kicsit bemutatom őket a teljesség igénye nélkül. Először is az apuka Jean-Jacques. Egy korosodó, vékony, szikár őszülő férfit képzeljetek el, aki első ránézésre nem egy főnök tipus. Inkább olyan irodista faszinak gondolnánk, talán egy kopott zakó jobban is állna neki, mint a napi munkaruházat. Kedves barátságos, jóindulatú faszi, de kb itt ki is ürül a dolog. Valamikor profi vagy félprofi krosszmotoros volt, így magától érthetődő az autók motorok inránti szenvedélye. Lehet ezért van traktorból is kétszer annyi, mint kellene. Vezetési stílusában még jelen van fiatalkori virtusa, s bár próbálom lazán venni a kocsiában az utakat, azért a beláthatatlan kanyarokban elmormolok egy két miatyánkat. sajnos a lazaság, és a humor kissé hiányzik belőle, de ez mindenkire rámondható a családból. Ez hiányzik talán legjobban otthonról. A jókedv, nevetés, viccelődés munka közben. Komolyan úgy dolgozunk, mint a profik. pokerarccal, mindenféle rezzenés nélkül, semmi szenvedély vagy szenvedés nélkül. Nekem jól esne néha egy egy sor végén egy válveregetés, hogy béna magyar kurva lassú vagy, de legalább próbálkozol. vagy a munka végén egy: nagyot dolgoztunk ma, igyunk meg egy nagy pohár fröccsöt!

ezek otthon a hétköznapjaim velejárói, és itt túlságosan komolyan veszik a munkát, ami nekem annyira nincs az ínyemre. jaaa, tegnap azt írtam, hogy sokat dolgoztunk. és hogy fárasztó volt. Na akkor azt kamilláznám, és helyesbítek ma dolgoztunk nagyon sokat és ma volt nagyon fárasztó. Ha így folytatjuk asszem idő előtt hazamegyek :) csak viccelek. nagyon is jól tudom miért jöttem, miért vagyok itt, mennyi időre jöttem, és nincs akadály.

vicceket félretéve a mai munka a tűréshatáromat súrolta, de belefért még. és tényleg nem a fizikai részével van a baj. Van mikor otthon is 12-14 órát vagyunk talpon (meg olyan is volt már, hogy 24 óra után megyünk a "sörözőbe"). Csupán amikor egy vontatott, egy idő után unalmas, de odafigyelős fizikai munkát kell végezni egész álló nap, az a vége felé idegölő tud lenni. egyre többet és többet nézel az órádra, meg ilyenek, gondolom mindenki ismeri ezt.

folytassuk a család többi tagjával: Itt a legidősebb fiú Baptiste: velem egykorú, de úgy néz ki, mint egy harmincas éveiben lévő favágó. nagy husáng lábaival, borostás ábrázatával. Ehhez jön egy csodálatosan szép Defender kocsi, így teljes a kép. Ő is rendes velem, de ő sem egy Gálvölgyi! Ha én próbálok velük poénkodni, azt sem veszik. Ha röhögnek akkor meg nem tudom, hogy a poénonom röhögnek, vagy a francia tudásomon.

Vele a legjobb dolgozni, mindent faszán megmutat, elmond. Benne van egy kis lazaság, pl a múltkor is munkából hazafelé benéztünk egy pincébe ahol legurítottunk pár pohárkával. A munkához is jobban áll hozzá, mint a többiek!

Itt van Gená, a moldáv aki itt maradt. Na ő egy állat. Az egyetlen aki beszél angolul, de én leszögeztem vele, hogy csak végső esetben használjuk, mert inkább a franciát gyakorolnám. Néha érzem, ezt lehet hiba volt kérni.

(Bájdevéj mostanra érzem, hogy kimerült a szókincsem ebben a családban. Mindent elmondtam nekik, ki vagyok, mi vagyok, honnan jöttem, mit szoktam csinálni. Elfogytak a témák, alig beszélgetek már velük. :D minden új arcnak viszont rengeteget tudok mesélni magamról meg kishazámról, ebben már óriási rutinra tettem szert)

Vissza Genához, aki egy sztahanovista állat. Nem kérdeztem, de gondolom az asszonya még otthon maradt Moldávba, és ő is talán hazalátogat télire, ezt pontosan nem tudom. És nagyjából le is szarom. 8kor kezdenénk, de ő már 7:57-kor az autóban vár rám, hogy indulni kéne. Délben, meg mikor már kiesik a szemem az éhségtől, meg a fáradságtól tele a tököm, akkor beáll még egy sorba. Komoly a fickó, nem tudom mit szed, de feliratnám magamnak.

Itt a mama, aki első nap bemutatkozott, akkor hallottam utoljára a nevét, de sokat nem érek vele, mert nem figyeltem. Első, második, és harmadik ránézésre is egy ordas nagy cigányasszony. Egész estés Móunika show-ba való! Utóbb kiderült Portugál...

Nálunk meg mindegyik Olasz, amint tudjuk.

Ő is jófej, de nem leszünk örök cimbik. Segít mindenben, külön kávét kapok már, mert az övéjüktől hányinger kerülget. Tulajdonképpen lesi minden kívánságom, de a szeretet annyira nem árad belőle. Fodrász amúgy, amit majd jól ki is használok. Kíváncsi vagyok azért mit hoz ki a hajamból...

Aztán van még 3 srácuk, akik sok vizet nem zavarnak. Az egyik mindig velünk ebédel, a másik kettő iker, ők hétvégére jönnek haza. Abból az egyik szakács-suliba jár, most is éppen stázsol valahol. Nagyon nem ajánlgatták fel, de azért megkérdezném, hogy 1-2 napra nem-e mehetnék-e be-e abba az étterem-be.

Egyébként lesz majd valami gasztrórandevú, 3 hét múlva Sancerre-ben fog 4 neves Chef a borokhoz főzni. Ott majd szeretnék pár számot cserélni, hátha valamikor egy hónapra dolgozhatnék valamelyik mellett.

A most hétvégét úgy terveztem itt a környéken töltöm. Szombat reggel piac természetesen, aztán valamelyik közeli kastélyt megnézném, van itt szép számmal. Vasárnap meg pont régiségpiac lesz Sancerre-ben, amit már nagyon várok.

Sajna még az ösztöndíjnak se híre se hamva. Nem kapkodják el. Úgy tudom már csak az én aláírásomra várnak a magyar központban. Csakhogy ezt elfelejtették közölni, és mivel kijöttem, most csak gyorspostázhatják.... na ezt a "gyorspostát" várom hétfő óta! no comment.

Ma elkezdtem tudatosan (nem nem táplálkozni, mint Besenyő István) szervezni az estjeimet. többek közt kicsit mozogni, sportolni. na konditerem az bezzeg nincsen. ezért maradt a jó öreg fekvőtámasz, meg felülés, na meg nyújtok ezerrel, hogy ezeket a napi hajlongásokat ellensúlyozzam.

Ma beköszöntött a nyár Sancerre-be, a nap azonnal meg is kapott, tudjátok milyen cigány szinem van. de most ilyen igazi munkás barna, csak a polóig. Na szóval az jutott eszembem hogy annyira egészségesen és rendszeresen eszünk, mint még talán sosem életemben. szóva ha most kicsit sportolnék, biztosan felszednék pár kilót, az amúgy igen girnyó testemre... szóval mire hazaérek jó formába szeretnék lenni. tánctábor ide vagy oda...

Na meg rögtön ezután hogy ezt befejeztem kicsit franciázom is, mert a nyelvtannal még meg vagyok lőve. Eljátszadozom az egy szem múlt, jelen, jövő időmmel, de ha igazán fejlődni szeretnék akkor ennél több kell. Szóval innetől kezdve több sport, több tanulás, kevesebb internet.

Zárom is ezzel a soraimat, szép esét vagy napot mindenkinek. A térerő legyen veletek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.