www.youtube.com/watch

eljött a várva várt hétvége, és péntek fél 6ttal tényleg befejeződik itt a hét. mármint nekem. a többiek még dolgoznak, dolgozgatnak. de nemígy én. azért nem rossz megélni, bár ugyanakkor fura érzés is. nagyon más az otthon megszokottól. ugyebár tudvalevő, hogy otthon (chez nous, csak így franciásan, hogy Ti is tanuljatok) a legtöbbször hétvégére összpontosul a legtöbb munka, vendégfogadás, főzőcske. Amit persze imádok, hiányzik is némikép, de azért igencsak másként éli meg az ember a kötelező "hobbit", és a teljesen szabad programot!

Vázolom tehát mivel is indítottam: előző este bebuktam egy születésnapi vacsorát. Pedig ravaszul fel is tették a kérdést, hogy van-e kedvem velük menni, csatlakozni hozzájuk, vagy maradok inkább itthon? A helyes válasz a maradok inkább itthon lett volna, e helyett végigültem egy alaphangon zajos, számomra érthetetlenül gyors beszédű, egyébként meg helyes szülinapot!

Amiért érdemes volt elemenni, és ugyebár csak így szabad hozzáállni, az az, hogy jó volt látni, azonosulni egy helyi társaság ünnepével. Megtapasztalni mindazt, amit ők születésnapnak hívnak. ennyi, meg egy nagy bumm. A másik dolog, ami elképesztő volt, az a kilátás a születésnapos nappalijából. Sancerre, egy domb tetején foglal helyet, az ünnepelt lakása pedig a régi városrészen belül is az egyik legmagadabb ponton. Az óriás ablakból aztán be lehetett látni a Loir egy partszakaszát, és Poully-Fumé fényei is körvonalazódtak az este folyamán. Az este, ami viccesen későn száll le, úgy 10-11 óra felé veszi kezdetét. Gondolom részben ezért van minden házon zsalugáter. Nem viccelnek holmi rolóval, sötétitő függönnyel. Ez amúgy annyira tetszetős, annyira megkedveltem, hogy drága Bélám, készítheted a szerszámaidat és bütykölhetsz majd minden ablakunkra.

Sok sok képet csinálok, csak egyenlőre képtelen vagyok ide feltölteni, mert nagy méretűek, de Facebook-on fent vannak, és sokat fotózom a bejáratokat, ablakokat, ajtókat. Nagyon tetszik amikor egy régi, rusztikus építményen bevállalnak valami pasztell rikító színt, mondjuk egy lilát... csak nehogy visszalássátok még Etyeken!

Szóval tegnap mikor már többször is feladtam a próbálkozást, hogy ébren maradjak, végre hazaindultunk, és mint egy zsák krumpli úgy zuhantam be az ágyba, és utána meg úgy aludtam, mint egy vaddisznó (figyelitek a hasonlatokat?). Majd reggel úgy keltem, mint emberek a sót! :D (nemidetartozik, de muszáj)

Végre tudtam kb. 10 ig aludni. Na hogy aztán mi következett, ne tudjátok meg. Itthon maradtam egyedül, és a szokásos reggelim elfogyasztása után gondoltam mozgok kicsit...

Ez abban nyilvánult meg, hogy egy rövid úszás után a helyi medencében, próbáltam keresni magamnak nehezebb tárgyakat amit emelgethetek! Sajnos akármennyire is szerettem volna, a pénztárcám nem bizonyult annak, viszont egy, a héten arrébbpakolt farönk igen is jó választásnak tűnt, és kemény visszagondolni, de azzal bicepszeztem. Pont, mint Rocky Balboa mielőtt megbolondult. Remélem nem látta senki...

Látszata viszont lesz, remélem.

Amikor megjöttek a háziak, még merőben emelgettem a vízzel félig teli vödröket, de annyira mulatságosnak véltem a szituációt, hogy inkább gyorsan pózt váltottam, és elkezdtem velük locsolgatni a helyi muskátlikat. Nem igazán tudták mire vélni... amin nem lepődök meg.

Aztán jött egy ebéd, ami pazar volt. A mai előétel ráksaláta volt, aztán a már egyszer kóstolt bélszín, Nemhiszedel módra! annyira finoman csinálja a semmit az öreglány, hogy ezt nem hiszed el. A bélszín annyira jó minőség, hogy éphogy nem süti meg magát. Ezt komolyan nem tudom leírni sem. A mama éphogy csak megpörköli az egyik másik oldalát. A centis húsnak a háromnegyede teljesen nyers marad, mégis kb villával vágható. Mint egy tatár, ami még amúgy egybe van. Csak sózni kell, és nyelni. ááááá....

Erről beszéltem, illetve gondolkodtam, gondolkodom az utam során. Nem azt mondom, hogy teljesen hiábavaló egy francia szakácsiskolát kijárni, de basszus, amíg itt ilyen alapanyagokkal dolgozhatnak, nálunk meg otthon kapsz amilyet kapsz, addig miről beszélünk?

Itt a legócskább kacsamell, olyan, mint otthon a legjobb. Hogy vegyük fel a versenyt gasztonómiában. Borban, szőlőben ott vagyunk a szeren, de gasztronómiában megvan még a fényév... sajnos ezt kell mondanom. És(sel nem kezdünk mondatot) nem a szakácsaink felkészületlensége miatt, ahogy ezt sok önjelölt szaktudor állítja. Nem nem, egyszerűen csak hiányzik a háttér, a gasztronómia háttere, és csak a szarból várépítés folyik.  Bocsi, de így látom!

Térjünk rá a délutánra, ami a közeli nagyvárosban Bourge-ban folytatódott, az egyik kisebb fiú kalauzolásában, aki egyébként oda jár iskolába, és a hétköznapokat is ott éli meg. Bourge szép város (mint mindegyik Franciaországban). Híres a katedrálisáról, ami még engem is lenyűgözött a nagyságával, szépségével.

Hangulatos kis utcáiban szívesen időzik a magamfajta utazó, és naphosszat bámulja vagy az egytől egyig egyedi házakat, vagy a francia butikok meseszép, ízléses kirakatait.

Én is így voltam ezzel, és sok hozzáfűznivalóm nincs is. Kattogtattam rendesen, fészbúkon mindenki csekkolhatja! Külön említést érdemel a pipacsos képeim, amiről még fogok készíteni párat, amikor szemből süt a nap, de valljuk be így is nagyon irígylésre méltő...

Miközben e sorokat gépelem újra születésnapra invitáltak... ma a helyes választ karikáztam be, úgyhogy enyém a lakáj (remélem pontos jé), és kedvemre ugrálhatok majd a hálószobai ágyukon, felpróbálhatom az öreglány ékszereit, kirúzsozhatom magam, és leborotválhatom a kutyájukat.... na jó ez utóbbi azért csak kiderülne. De egy biztos, perceken belül birtokba veszem a hűtőszekrényt, ami mellesleg dugig van, és valószínüleg életem legmagyarosabb francia vacsoráját fogom elkészíteni!

nektek is jó étvágyat, és szép estét!

Csókcsata!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.