...ami egyet jelent azzal, hogy egy újabb hetet kezdek meg itt Sancerreben, de gondolhatok rá úgyis, hogy egy újabbat tudok a hátam mögött. akárhogy is számolom elérkezett a feléhez az idegenlégiós küldetésem. nem tudom megmagyarázni, de ezt valahogy így is érzem. az első napokban, az első héten, voltak olyan gondolataim, hogy esetleg sok lesz ez a két hóna és, hogy egy hónap alatt is bőven át lehet látni egy borászat hétköznapjait, munkáját. Nos úgy vélem akkor nem volt igazam, vagyis rosszul ítéltem meg a helyzetet. Örülök, hogy két hónapra jöttem, és annak is, hogy még ennyi van hátra. Sajnálnám, és rövidnek tartanám, ha most haza kellene mennem.

ez megy a fülemben! https://www.youtube.com/watch?v=lKExwNOnVzA&feature=related

A hétvégi kirándulás nagy eseményeit le tudnám írni három tőmondattal. Sajnos mind a két nap rossz idő volt, esett, és hideg is volt, így bár csodálatos helyre vittek, mégis leginkább a négy fal közé voltunk beszorítva.

Egy innen másfél órára dél felé lévő nemzeti parkba vezetett az utunk már péntek este. Az út közben is kifejezetten jól éreztem magam. Folyamatosan fel vagyok töltve, ha látom a stílusosabbnál stílusosabb vidéki házak tucatjait. Hitetlenkedve csodálkozom rá mindig, hogy egy egy kis világvégi faluban milyen szépérzékkel élnek az emberek, hogyan építik, szépítik a házukat, gazdaságukat. És értetlenül nézem, hogy mennyire fantasztikusan jól áll a piszok meg a rozsda és az omló vakolat itt egy egy háztájékon.

Nincs mese beleszerelmesedtem a tájba, és mintmár mondtam az életemet is le tudnám élni egy ilyen helyen, ha mindez valahol magyar földön lenne. nincs még egy ilyen hely a földön, mint franciaország...

...szóval másfél óra alatt megérkeztünk egy nemzeti parkba, ahová a nagycsaládok kempingezni járnak. meg gondolom iskolai táborok színhelye szokott még lenni a táj. pár épületből álló komplexum inkább hasonlít egy puccosabb csillebérci cserkésztáborra, mintsem valami menő szállásra, de ez a legkevésbé sem szegte a kedvem. tettünk egy rövid sétát, és elképedtem a hely látványától. Két kedves könyv emléke jutott eszembe a helyről, egyik a Mennyei Prófécia Vicenzája, a másik pedig pont a napokban kiolvasott Viskó-béli menyország. Elképesztően sajnálom, hogy nem volt időm minden kis zegét zugát bejárnom, és minden adottságát kiélveznem a helynek, de hát az időjárás beleszólt. Egy folyó holtága lehetett, nem is tudom biztosan, úgy nézett ki, mintha az lenne. Erdő, tisztások, a vízpart mellett sziklák, melyekről fejeseket lehet ugrani, a parton pedig kajakok, kenuk, minivitorlások várták a bátrakat akik szembe mertek szállni a zord időjárás elemeivel!

S bár mindkét nap szinte végig esett, a szombati napon azért kajakoztam egyet, meg ping-pong (apu szerint ping-pang)-oztam is jópárat a csigaevők gyermekeivel. A napok java részét viszont olvasással töltöttem.

A Viskó című könyvet tudom már a hátam mögött, amit vegyes érzésekkel tettem le az utolsó lapok elolvasása után. Alapjában véve egy modern kori bibliamagyarázat. egy újszellemű, modern kor gyermekének is befogadható istenképet vázol fel, és egy teljesen új szemszögből jeleníti meg a szentháromságot. mindezt egy megkeseredett családapa kálváriájának a tükrében. azok számára akik valamennyire is vallásosak, azoknak mindenkép ajánlom. akik hisznek istenben, viszont elutasítanak mindenféle egyházat, azoknak különösen. számomra kicsit nehezen volt befogadható ez a fajta gondolkodás, mivel életem során sosem volt kapcsolatom sem istennel sem egy egyházzal sem. hála istennek :)

Örülök azért, hogy megkaptam ezt a könyvet, és hogy elolvashattam, ettől is több lettem. A másik amit elkezdtem, és 2 nap alatt már a 230. oldalnál tartok az a Híd az örökkévalóságon át, amit egy másik nagyon kedves barátnőmtől kaptam.

vegyes érzelmeket táplál bennem ez is, de ezt nem tudom letenni. élettapasztalatos, bölcselgetős, szerelmeteses, elgondolkozós, elveket feladós, beleszeretek a főszereplőnősbe... hát ilyen. vannak ilyenek.

alapjába véve kiakadnák egy Daniell Steel-en, de itt a szerelem, és a társaslét nem olyan formában jelenik meg mint egy lovagregényben. Legfőképpen, hogy az író férfi, és egyes szám egyesben meséli a történetét, ami ha hinni lehet neki még igaz is. irígylem ha igaz, bár még nem tartok a végén. majd ma este végzek vele, és Leslie-vel! :)

Ahogy kinézek az ablakomon kezd már sötétedni. Jelzem, amikor ezeket a sorokat írom 22:08-at mutat az óra. Elképesztő.

Ma szerettem volna kicsit tornázni, és lehet neki is látok, holnap nem nagyon lesz rá időm.

Holnap este egy borvacsorára vagyunk hivatalosak, ahol talákozni fogok jópár francia cheffel. az egyiktől már kaptam ajánlatot, hogy egy hétvégét dolgozhatok a konyháján itt Sancerre-ben, ami mellesleg egy Michelin Guide által ajánlott étterem! Gondolhatjátok mekkora dolgot jelent ez nekem és, hogy mennyire várom már!

Üdv mindenkinek! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.