többek között arra értem, hogy ezeknek mindegy mi történik éppen a nagyvilágban, esik az eső, fúj a szél, tiszta sár minden, ezek dolgoznak. mai nap, mikor kikecmeregtem az ágyamból, csalódottan vettem tudomásul, hogy igen borús napnak nézünk elébe. ezt megkoronázta az a kis kedves hozzászólás a mama részéről, hogy ma majd el ne felejtsem a csizmámat felvenni. na mondom: kabbe!

otthon ha ilyen idő van tutira stoppoljuk a szőlőmunkát. hozzáteszem mindig van egyébb ezeregy tennivaló. Ami úgy látszik itt nincs. szóval egész álló nap a szőlőben erősítettük a támrendszert. Igazi női munka volt, tudjátok a viccet gondolom....

A folyamatos eső a nap végére eláztatta a kezemet, az ujjaim olyanon voltak mint E.T. a földönkívüli homloka. Ami azzal járt, hogy ezután minden huzalfeszítést különös fájdalom övezett. Tulajdonképpen ezeket a sorokat már ujjlenyomat nélkül gépelem...

na azért sajnálni nem kell. tegnap kellett volna, csak akkor nem írtam beszámolót, de délután a 80 hl-es acéltartályok belsejében töltöttem a munkaidőm nagyobb részét, és belülről mostam csilli-villire őket. Az első pár nagyon könnyen ment, ámde az utolsóval meggyűlt a bajom. Történt ugyanis, hogy teljesen ellepte a falát a borkő, méghozzá olyannyira, hogy a sima magasnyomású mosóval nem jött le. Így házigazdáim rányomták a melegvizet, 80 fokosat. Ami azzal járt, hogy a tartályban 3 percen belül felment a hőmérséklet 50 fok fölé, a páratartalom bőven meghaladta az Amazonas őserdeiben valaha mért legmagasabb értéket, az én munkakedvem pedig ezzel pontosan egyenes arányban csökkent. Röviden, ahogy egyre melegebb lett, úgy lett egyre jobban tele a tököm! A ruhám teljesen csuron vizes lett, úgy sikerült mindezt, hogy csizma, esőkabát, és PVC nadrág volt rajtam, mégis átáztam mint a reklámban a nagykamasz lányok...

3szor ki kellett jönnöm, mert már nem bírtam. A ki bemenetel külön poén. Hihetetlen kicsi lyukon kell mindezt megtenni. Komolyan ránézésre nem hinnéd el, hogy itt egy ember befér, még egy asszony talán... Mikor betuszkoltam a két karom, és kifújtam az összes levegőm, és bepréseltem a felsőtestem, eszembejutott Micimackó és az ő története Nyuszinál, bár most nem volt annyira kedves, meg vicces, mint könyvből olvasva.

A következő kép amit a szemeim előtt láttam, hogy kint a helyi TV, Újság, miegymás, és mint stafétabotot, úgy adják át egymásnak a helyet, hogy mind mind képet, videót, hanganyagot rögzítsenek a fiatal magyar fiúról, aki beszorult a tartályba!

Álmaimban szerepelt, hogy itt franciaországban is egyszer képernyőre kerüljek, na de sosem gondoltam volna, hogy ilyen hamar ennyire közel tudok kerülni hozzá!

Félre a tréfát, meg akkor egyébként sem tűnt ennyire mulatságosnak a helyzet, kicsit benyálaztam a derekam és hopp már bent is voltam. no para!

Hallom otthon megérkezett a nyár... nem akarom elvenni a kedvetek, és örülök a jó idő miatt, meg, hogy apad az ár is, de azt gondolom nemsokára újból kaptok egy kis esőt. "hozzánk" ezen a héten ért el egy nagyobb esőhullám. Vicces ez a nyár. megjósolni sem tudom milyen termés lesz.

Két hete vagyok itt, és kezdenek letisztulni bennem a kezdeti meghökkenések, ámulások. Nagyjából körvonalazódik az életük a számomra, és lassan le tudom szűrni teljes mértékben mi az amit "hazaviszek" innen, és otthon folytatom, mi az amit nem.

A munkához való hozzáállásuk nekem furi. Mint már talán írtam, számomra túl görcsösek, túl komolyan élik meg ezt a gyönyörű mesterséget. Úgy dolgoznak, mint a bányában. Komoran, gyorsan, szinte habzsolják a munkát. Semmi lazaság, ez nekem nagyon fura.

A méret is számomra határeset, ha ennyi munkával jár 10 hektár akkor kell a túrónak! :)

Szakmailag szerintem sok mindennel le lehetne azért egyszerűsíteni a szőlőmunkát, de ez tök jó, hogy látom ezt is, hogy mi folyik itt, aztán továbbgondolva el tudjuk majd dönteni mi kell ebből otthon és mi nem.

A NYELV: amiről még akartam írni még nektek! Vicc, hogy a legnagyobb sanszom lenne arra, hogy tanuljak, fejlődjek, de nem hiszitek el, mikor oda kerülne a sor, hogy lenne időm egy kicsit tanulni, addigra besokalok a franciából. Nincs kedvem egyszerűen a nyelvtanban elmélyedni. Egész nap pörgetem az agyam, hogy mindent megértsek. Próbálom memorizálni a rengeteg új szót, így estére már nagyon csak a kikapcsolódáson járnak a gondolataim...

Magától is ragad rám sok, bár hogy is mondjam, biztosan nem az az "Oxfordi" francia amit itt helyben beszélnek. Pl házigazdám Jean-Jacques, hihetetlen módon hadar, ami önmagában nem lenne baj, de ezt még megtoldja egy mindenki számára jól kivehető pöszeséggel. na ezt tedd össze! tulajdonképpen állíthatjuk, hogy nyelvi mentorom nem áll messze a hazai Matisz nagypapánktól. Majd regionális nyelvvizsgát kérek a Rigó utcában, ha ilyet lehet...

Azért gondolom, meg érzem is, hogy sokat fejlődik a francia tudásom a hetek alatt. ugyanúgy a türelmem is nagyon nyúlik, meg az önmegtartóztatásom is a plafont fogja súrolni, mire hazaérek. :D

Eltelt már ennek a hétnek is a fele, hehe, aminek módfelett örülök, mert alig várom már a hétvégét ilyen munkatempó mellett. Sajnos az előre tervezett visszaút Párizsba egyenlőre tolódik, mert a pénzem még mindig nem kaptam meg az Eu-tól, és eléggé sanszos, hogy a jövőhétre jön csak meg! Remélem még meglesz addig a PIMP-es Ray Ben-em, mert durcás leszek ha nem, az meg nagyon nem áll jól! Szarul mutatna a kép

Béke veletek! Vigyázzatok magatokra!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.