...szóval amit már sokan kérdeztetek: a munka.

merthát ugyebár ezért jöttem ki, mi másért, hogy tanuljak miközben dolgozom.

vegyes érzéseimet megpróbálom szavakba önteni. a nap végén, és mivel hogy ezt a bejegyzést is akkor írom mindig pozitívan, jókedvvel, megelégedettséggel tudok gondolni az itt végzett munkára. nagyon jó, hogy minden műhelytitokba beavatást nyerek, és minden nap tanulok, megtapasztalok, magamévá teszek valami újat.

Igazi műhelytitkok azért nincsenek. Ez egy jól működő kisbirtokok a francia vidéken. Csak itt a kis faluban van még belőle egy tucat. Jól szervezett, hagyományokra épül, nem kell semmi újat kitalálniuk, csak követniük az apjuk, nagyapjuk által kitaposott ösvényt. Ebben van óriási különbség Magyarországgal szemben. Mi még ott csak bőven tapossuk az ösvényt, semmi nincs még kitaposva, sőt, úgy egészen őszintén ha a francia állapotokhoz hasonlítom, otthon még a legtöbb helyen ösvény sincs...

A munkakörömben tulajdonképpen minden beletartozik ami otthon is. Szőlőmunka, pincemunka és a birtok rendbentartása. Ez utóbbi a legkevésbé van az ínyemre, hiszen nem épp azért jöttem, hogy naphosszat füvetnyírjak, de belefér. Bele kell, hogy férjen, nincs mese. Bájdevéj a mai volt messze a legszarabb nap munka terén. Az idő sem kedvezett, unalmas is volt és fárasztó is. Egész nap egy kényelmetlen kezeslábasban vágtam motoros kaszával a reggel még nyirkos, napközben esős, délután már az max csak az izzadságomtól nedves füvet.

Na de ez legyen a legnehezebb meló...

Kezdjük sorjában mivel is tölöttem az időt az elmúlt egy hét alatt: Már az első nap befogtak, bár ravaszul megkérdezték, hogy van-e hozzá kedvem, de mivel az első napokban mindenre igennel válaszoltam, így beleestem a csapdájukba. Mondjuk az nem volt para annyira. Egy fűnyírótraktorral kellett körbedodgemeznem a fater halastavát. Egy két majdnem beleborulástól eltekintve ez egész könnyedén ment.

Másnap címkéztünk, és dobozoltunk.... körülbelül fél nap alatt bedobozoltuk a Hernyák Birtok éves készletét. Mivel minden gépesített, annyira nem is csodálkoztam ezen.

Harmadnap szőlőmunka, itt most a törzstisztítás és a hajtásválogatás a menő, mi is ezt végezzük serényen a 10 hektáron. Mikor másod, mikor harmadmagammal.

A 10 hektár elszórva terül el, mintegy fél-1 hektáronként, és egy 10-15 km-es körben helyezkednek el. Kezdem már egész jól kiismerni magam a környéken. Ma először próbáltam meg GPS nélkül hazatalálni az intermarchéból. :)

Amerre csak ellátni szőlő, és mindenhol dolgoznak. Azért jó ezt látni, hogy itt ennyire él a falu. Halál természetes, hogy a fél falu ennek él: szőlészkedik, borászkodik, dolgozik a földeken... Bízom benne, hogy otthon is a helyükre kerülnek a dolgok és újra sok embert fog eltartani a mezőgazdaság.

Mindegyik szőlő Guyot-művelés. Nincs kivétel. Nincs mese. Van viszont Sancerre AOC, ami pontosan körülírja milyen sor és tőtáv lehet, ésatöbbi ésatöbbi. Így aztán tényleg össze lehet hasonlítani a szőlőket, kinek takarosabb, kinek rendezettebb. Nagy különbségek nincsenek. Mindegyik rendezett.

Nagy fegyelemmel gondozzák a szőlőt itt. Legalábbis a "mi" pincénkben. Gená a moldáv segédmunkás, vagy a Baptiste a velem egykorú trónörökös mindent megmutat, elmagyaráz. Követhetőek az utasítások, szépen haladok is velük mindig. Vicc amúgy, hogy a második nap le lettem ellenőrizve, mert Gená szerint nem úgy csináltam a hajtásválogatást ahogy kéne. Nem akarok belemenni kinek van diplomája miből, nem is vitatkoztam vele, errefelé a hagyományok szentebb dolgok mindenféle diplománál. Amúgy nem mondott hülyeséget később beláttam. Én szerettem volna kicsit jobban megritkítani a szőlőt, mondván később kevesebb munka lesz vele, ő alig nyúl bele. Ráhagyom.

Gená jó munkásember. Valamikor kb 5 évvel ezelőtt ragadhatott itt, amikor is hasonló cipőben járva, mint én, stázsolt ennél a pincénél, és beleszerett a vidékbe.

Vagy egyszerűen csak mérlegelt és rájött, hogy Moldáviába az életbe nem kapar össze szőlőmunkából egy 5ös BMW-re valót. Merthogy Gená letelepedett itt, és megvette élete álomautóját, egy legalább már 10 éves bömbit. Itt ezzel járnak a Szerencsés Lacik.

(megjegyzem Szerencsés Laci a Hernyák Birtok egyetlen "állandó" besegítője, sokszor kelek arra, hogy az etyeki napfelkeltében csicsergő madarak énekét berregő Simpsonjával tönkrevágja) Neki ez jutott, mármint a kopottkék Simpson, meg a Multifilter, nyugati kollégájának bömbi és aranymalbi.

Más különbség is van azért a két úrfi között. Gená a munka hőse. Precízen, kitartóan, szorgalmasan dolgozik. Irígylem az itteniektől. Nem akarom tudni mennyi pénzt kereshet egy hónapban. Biztosan eleget, ha ennyire serényen végzi a munkáját. Napi 50-100 Euróért, lehet én is fürgébben hajolgatnék a 20-30 cm-es törzsekhez.

Szerencsés Laci talán még annyi pénzért sem. Mondjuk tény, ilyen fizetésre komoly szakembereket lehet találni. Nem lenne ez másként otthon sem. Amíg viszont nem tud egy kis gazdaság ilyen összeget áldozni egy szőlőmunkásra, addig az általa végzett munkán sem szabad csüggedni.

A szőlőmunkára visszatérve, sok sok új dolgot láttam, ami csupa apróság, bele sem megyek a leírásukba, otthon majd mindenről beszámolok személyesen. Sok praktikus dolgot látok, aminek egy jelentős részét tudnánk otthon is alkalmazni. Más a támrendszer, kisebb, egyszerűbb, de jól működő. Ezzel kapcsolatban sokat tudok majd mesélni. A kis guyot művelésmód is nagyot tetszetős, bár szó mi szó több vele a munka, és minőségben nem tudom mennyiben jelent többet.

Egy átlagos napom így néz ki:

7:00 megcsörren az ébresztő. (lenyomom)

7:20 ténylegesen fel is kelek

7:40 reggeli (csak édeset esznek. imádják anyu lekvárjait, én szintúgy, és finom édeskés kalácsokkal fogyasztják reggelre a világbajnokian-fos kávéjukat)

8:00 kezdődik a munka

12:30 ebédszünet, ami kb a délutáni műszak előtt 10 percel fejeződik be

13:30 délutáni műszak

17:30 a munka vége, irány a virtuális otthonom, az internet világa

Egyszóval egy hét elteltével nem tudok más szót találni az itt végzett munkára, minthogy tetszik. Egy dolog bánt csupán, hogy ezt a sok munkát amit itt végzek nem otthon teszem, és nem a mi szőlőnk, mi borunk lesz tőle szuperjó, hanem az itteni. Nagy évjárat lesz itt a 2010, ezt ők még nem tudják. :)

A szervezettség, és nem győzöm hangsúlyozni a hagyomány a két kulcs. Jól bevált rutinnal végeznek el minden teendőt napról napra. Nincs késés, nincs csúszás, nincs kapkodás. Ehhez viszont még egy dolog van ami fontos: ismerjük fel a korlátainkat erőben, energiában és időben, és ne vállaljuk túl magunkat!

Á deman! Toma

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.